„Aki a nememet nem tiszteli, attól hogyan várhatnám el, hogy az igenemet tisztelje”

Sosem tudod, mire számíthatsz, de pont ez benne a jó. Ha egy mondatban össze kellene foglalni Ördög Tamás előadásait, akkor valami ilyesmit mondanék. Az egyik idei bemutató, amelyben színészként is részt vesz, a Casanova Tonight Show sem okozott csalódást ilyen tekintetben. Az előadás egyetlen női szereplőjével, Kiss Nikolett színésznővel veséztük ki a mai Casanovákat, a közösségi média valahol hasznos, de többnyire ártó hatásait, valamint jó sok témát, ami felmerült bennem az előadás előtt, alatt és után.

Az egyetemen már dolgoztál együtt Ördög Tamással, gondolom nem volt újdonság a merész témaválasztása és a munkamódszere. Előtte is vonzott a színháznak ez az elvont, kísérletező aspektusa?

Szeretem, ahogy a Tomi dolgozik. De nem az az első, ami eszembe jut, hogy ez mennyire elvont. Inkább azt a közeget szeretem, amit megteremt. Minden munkám kísérletező, mert ha nincs tétje, csak úgy vagyok és rutinból csinálom, az nem munka. Azt keresem, hogyan tudok kapcsolódni az adott rendezőhöz, a partnereimhez. Ez már önmagában kísérletezés.

Azt áruld már el, hogy mit értesz a közeg alatt, amit megteremt?

Szerintem bizalom nélkül nem lehet színházat csinálni. Nincsen tabu. Mondok egy példát: próbáltunk, és mivel szerepel a darabban, volt, hogy nézte a próbafolyamatot, és volt egy pont, ahol azt mondta, nehogy azt higgyem, ez neki nem furcsa. Emberként van ott munka közben, nem egy státuszban, rendezőként. A munkában ez egy szövetség, amíg együtt dolgozunk. Zsótér Sándor nagyon másképp dolgozik, de mégis megtalálja a kaput az emberhez. A szakdolgozatomban is írtam erről. A színésznek úgy kell szerintem működnie, mint az ilyen pop-up könyvek, amikből felugrik egy kép, ha kinyitod őket. A színésznek is van egy és a rendezőnek is, és a kettőt kell valahogy összehozni. Ha mindketten törekszenek erre, akkor ott nem lehet baj. Nézeteltérések lehetnek, de az mindenhol van, ezért kell az a közös valami, ami összetart. És szerintem Tominak ez a titka. Emberként viszonyul hozzád.

Ha már az egyetemre ugrottunk, azért meséld el, miért pont színészet?

Annyit tudok, hogy már pici gyerekként is tudtam verseket kívülről, később szavalóversenyeken is részt vettem. Utána jártam színjátszókörbe, amiért nagyon hálás vagyok, ott nagyon sokat kaptam. A gimi utolsó évében mondtam a drámatanáromnak, hogy szerintem megjelölöm a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Erre az volt a reakciója, hogy na, végre, hogy rájöttél. Érdekelt a pszichológia is, a spanyol-magyar tanári, ráadásul emelt biológia-kémia szakos voltam gimiben. Teljes gubanc. De rá kellett jönnöm, hogy a játék boldoggá tesz. Akkor vagyok teljes, bármiben, amiben játszom.

Tavaly év végén mutattátok be a Casanova Tonight Showt. Mi motivált abban, hogy szerepet vállalj benne?

Úgy kezdődött, hogy tavaly szeptemberben felhívott Tomi, akkor a legjobb barátomnál laktam, nem volt munkám, nem szerződtem sehova, nagyon a legalján voltam mindennek. Az első kérdése az volt, hogy hogyan állok a meztelenséghez, amivel úgy vagyok, hogy nézzük meg. Ez olyan, mintha valakitől azt kérdeznéd, hogy szereted a gyümölcsöt? Jó, de melyiket? A körtét? Az almát? Attól függ, hogyan érzem magam benne, mi a sztori, kik a partnerek? Ismertem Tomit, bíztam benne, de a partnereimet nem. De úgy voltam vele, nézzük meg, ha valami kényelmetlen, úgyis szólok. Az első találkozásról úgy jöttem ki, hogy nagyon jó volt Bánkkal (Bagyinszki Bánk táncos – a szerk.) dolgozni. Akkor sem pontosan tudtam, mi lesz belőle, de csinálni akartam. Azt éreztem, hogy hónapok óta először végre kaptam levegőt.

Pont jókor talált meg.

Nagyon! De szerintem mindig minden akkor talál meg, amikor kell.

És amit említettél, hogy mennyire megtaláltátok a közös hangot már az elején Bánkkal, szerintem e nélkül nem nagyon lehet eladni egy előadást. Ha nincs összhang, még annak is, aki először jár színházban, ki fog bukni, hogy valami nem oké. Hiába jó a sztori. Ebben Ördög Tamás azért tud valamit.

Nagyon egyetértek! Hiszek a találkozásokban, de nem mindig kell megmagyarázni őket.

Ördög Tamás egy interjúban azt nyilatkozta, hogy az érdekelte, ki lenne Casanova ma. Végül hogyan fogalmaztátok meg? Kik a mai Casanovák?

Nem ilyen direkt módon beszéltünk erről. Nem véletlenül az a címe, ami. Mindig más, és az mindig aznapra értendő. Arról beszélgettünk, hogy mennyi a kapcsolódásom az előadásban történtekhez. Vannak olyan emberek, mint akit Bánk alakít. Régen Casanova egy nőcsábász kalandor, de tudós ember volt. Ma a szex, a nők, a pénz, minden, ami valamilyen hatalmi pozíciót takar. Sok nő, sok pénz. Közben ebben a darabban van egyfajta nihil, egy lealjasodás. Vágyik rá, van nője, pénze és közben meg semmi. Attól is függ, milyenek a nézők adott este, mindössze 20 ember fér be. Honnan jönnek, munkából vagy otthonról. Vasárnap este van vagy hétköznap.

A darabban elég markánsan jelen van az érzelmeknek és az ösztönöknek az állandó harca. Mentálisan és fizikailag hogyan készültél fel arra, hogy egy elnyomott nőt fogsz játszani?

Nem szeretek jelzőt tenni arra, akit játszom. De értem, hogy aki nézi, abban valamilyen hatást vált ki. És ezzel nekem is tisztában kell lennem. Színészi oldalról viszont nem gondolkodhattam abban, hogy el van nyomva. Nem bírom, amikor egy színész azt mondja, én gonoszt szeretek játszani, ilyet nem mondhatsz a szerepedre, mert mindenáron meg kell védened. Meg kell értenem, hogy miért marad ott ez a lány, egy olyan helyzetben, amiben nem akar. Majd a fiú egy nagyon felfokozott helyzetben elkapja. Belemegy valamibe, amiből pár perce még ki akart jönni.

Igen, de régen egy Casanova elkapta a nőt, aki sikoltott kettőt, majd nem történt semmi. Ti viszont nagyon mai nyelven jelenítitek meg, ahol a nő visszaszól, képviseli magát, de amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerül, a másik erre ráérez, és ki is használja. Olyan nagy változás nem történt ebben a dinamikában az elmúlt kétszáz évben. Ezért használtam az elnyomott szót.

Mert végül is az, de nem közelíthetem meg ebből a szempontból. Visszatérve az előző kérdésedre, erre úgy lehet felkészülni, hogy figyelem magam. Ez egy mindennapos dolog, ami rengeteg nővel megtörténik nap mint nap. Szeretne kapcsolódni egy férfihoz, de nincs beengedve. Annyi ilyet látok magam körül, hogy nem volt wow élményem, annyira mindennapos.

Nem is feltétlenül a wow élmény miatt kérdeztem, hanem mert ezek a témák annyira itt vannak, annyira benne élünk, hogy talán nehezebben jönnek a felismerések. Nézőként is nagyon tanulságos ilyen formában rálátni magunkra. Sokszor baromi kényelmetlen, de valahol ez benne a felszabadító.

Közel viszi az embert önmagához. Sokáig nem is tudtam belemenni a próbák alatt, hárítottam. Sok ilyet láttam magam körül. Nem tűröm, visszaszólok, ettől függetlenül velem is megtörténik. Én is nagyon közel érzem magamhoz a karaktert, ami egy próbafolyamat alatt nem könnyű.

Mi segített levetkőzni a gátlásaidat? Ha egyáltalán voltak.

Persze, hogy voltak. A mai napig nagyon rosszban vagyok a testemmel, nehezen tudok vele együttműködni. Vannak jobb napjaink, de ebből van kevesebb. Amikor viszont játszom, az agyam átkattan. Nem érdekel, más a fókusz. Viszont ennél a darabnál kellettek lépcsőfokok, amíg szó szerint levetkőzöm. Ma már semmit nem érzek. És csak négyen dolgoztunk, értem az intimkoordinátor szerepét, de itt nem éreztem a szükségét. Amit még megemlítenék, hogy Bánk és Ruben (Farkas Ruben táncos – a szerk.) táncosok, és sokkal jobb a próbamódszerük, mint az enyém.

Ettől is sokáig be voltam feszülve. Rengeteget tanultam tőlük. Valahogy jobban használják a pasi agyukat, nem mennek bele érzelmileg annyi mindenbe, mint én. Ráadásul ők nagyon jó barátok az életben is. Amit kettőjük között látsz, azt nem lehet instrukciókra megcsinálni. Az van. Nekik köszönhetően elkezdtem jobban, legalábbis másképp próbálni, nem tudom jobban megfogalmazni: faszisabban. Nőként gyakran elvisz a folyamat érzelmi oldala, és erre nincs mindig szükség.

Szerintem a pasik amúgy is lazábbak. Ösztönösebbek, vagy nem tudom, hogy érted a „faszis” agyat?

Igen, lazábbak. Legyen egy rendszer, de legyen benne mozgástered a kereten belül. A fiúktól ezt a fajta lazaságot tanultam, hozzájuk képest még nagyon kezdő vagyok ebben a dologban, de haladok.

Behoztátok a közösségi médiát is, amiből egyre több ember próbál egészségtelen módon meggazdagodni. Ráadásul nagyon toxikusan formálja a testképünket, a vágyainkat vagy akár azt, hogy mit érzünk „normálisnak”. De mintha a fiatalabb generáció egyre inkább kezdené felismerni ezt. Nálad például nem látom, hogy tele lenne nyomva profilképekkel az instagram oldalad.

Nem is tudnám ezt csinálni. Az egyetemen valaki fontosnak találta, mert sajnos ez tényleg létező jelenség. Úgy válogatnak be produkcióba, hogy lecsekkolják a profilod, és ez el is hangzik. Nem tudom, hogy erre mit lehet reagálni. Én vagyok a profilom? Nem gondolom. Ijesztőnek találom, miközben értem, hogy időről időre frissíteni kell a profilképeidet, hogy valós képet mutass magadról. Legalábbis olyan szinten, hogy: héka, rövid vörös a hajam és már nem hosszú fekete… Akarva akaratlanul, ezek a social média felületek a szakmánk részét képzik. Néha kiteszem, miben játszom, de ennyi.

A másik, ha nem jelenítesz meg magadról semmit ezeken a felületeken, akkor nem létezel. Az egyetemen több darabban megnézett minket egy hölgy. Egyik előadás után elment mellettem, majd visszafordult, hogy Niki, maga az? Mondta, hogy sokat néz, írt is, előadás közben képeket csinált, amiket elküldött. És most jön a lényeg: látta, hogy játszom a Trafóban, de a férjével még nem tudtak rá jegyet venni, mert elkapkodták mindet. De biztos volt benne, hogy valami nagy dobbantással jövök, mert a diploma után „eltűntem”. Novemberben mutattuk be a darabot, júniusban diplomáztam. A kettő között annyira nem telt el sok idő. Mégis, ha nem osztom meg, hol próbálok, akkor az nincs is. Ez nem arra van, hogy megismerj valakit, ahhoz le kell ülni beszélgetni.

Van valami, amit ezen a munkán keresztül tanultál meg önmagadról?

Igen, az egyik a színpadi meztelenséghez való viszonyom, de ezen annyira nem lepődtem meg. Ha Tomi korábban kért volna fel, lehet, nemet mondok. A másik, hogy ha valamitől félek, akkor azonnal fejest kell bele ugrani.

Azt tudom, hogy rengetegszer játszottátok, rövid idő alatt. Hogyan lehet ennyiszer újra és újra megmutatni egy ilyen nehéz témát úgy, hogy közben nem unod meg?

A bemutató héten kapásból kilencszer játszottuk. Ennek egyik oka, hogy logisztikailag így éri meg, mivel egy hotelszobát bérlünk az előadáshoz. Hogy szakmai oka van-e, azt nem tudom, mindenesetre nagyon hasznosnak találom. Fárasztó, mert mellette dolgoztam és volt, hogy majdnem elaludtam előadás előtt. De soha nem unok meg semmit, amit játszom. Addig csinálom, amíg meg nem szeretem.

Az elején hátul ülsz a takarásban, de tulajdonképpen te is bent vagy a térben. Mi az, ami ilyenkor végig fut a fejedben?

Azért sem tudom megunni, mert közben minimálisan kukkolom a nézőket. Ezért tudom, amikor elfordul vagy az arcát a kezébe temeti. Egyszer valaki ki is ment. A másik, amit figyelek, hogy mi történik odabenn. Nagyon figyelnem kell, hogy előttem a fiúk mit csinálnak. Nem mehetek be ugyanazzal a hanggal, mondattal, figyelnem kell, mire megyek be. Az egyetemen kötelező olvasmány volt Declan Donnellantól a Színész és célpont című könyv. Ami a legjobban megmaradt belőle, az a figyelem és koncentráció közötti különbség. A koncentráció egy pontra irányul míg a figyelem olyan, mint egy sok karú polip, és szerintem egy színésznek tilos koncentrálnia, mert akkor lefagy. Csak a hibát veszi észre, a lehetőségeket már nem.

Mit üzennél azoknak a nőknek, akik rendszeresen átélik azt az abúzust, amit a te karaktered is?

Volt részem abúzusban pár éve egy munkám során és nem tudtam, mi a határ. Ma már tudom, hogy nincs egyezményes határ. Ha valami nem oké, abban a pillanatban szólni kell. Anno nem tettem és nagyon sokat tanultam belőle. Később elrendezte az élet, de ne bízzuk rá a sorsra. Beszélni kell róla, bárkinek. Ki kell nyitni a szánkat ott és akkor, amikor megtörténik az eset.

És a Casanováknak?

Minél több férfit ismerek meg, annál butábbnak érzem magam a témában. Amit talán mégiscsak üzennék: aki a nememet nem tiszteli, attól hogyan várhatnám el, hogy az igenemet tisztelje bármilyen tekintetben?

Dollár Papa Gyermekei: Casanova Tonight Show, információ és jegyek itt.

(Borítókép: Kiss Daniella)