„Minden a maga idejében történik, úgy, ahogy annak történnie kell”

Tapasztalatból tudom, a balett a legkeményebb sportokkal vetekszik. Extrém magas fizikai és mentális erőnlétet igényel. Elsőre picit furcsa volt, hogy egy balett-táncos kötélen egyensúlyoz a magasban, de jobban megismerve Cserháti Gergely gondolatait a slackline-ról, már annyira nem csodálkozom. Kipróbálni nem fogom, de aki szereti a mentális kihívásokat, annak erősen ajánlom.

Régebben sosem tudtam végignézni, amikor valaki több száz méter magasan egy kötélen egyensúlyozott. A frász kerülgetett, de amikor láttam instán, hogy te is ezt csinálod, kíváncsi lettem. Téged mi vonzott ebben a sportban?

Kiskoromban kezdtem el, édesapán vett egy slackline-t, amit otthon a kertben kiraktunk és azon gyakoroltam. Később a barátaimmal a parkban már ugrásokat is csináltunk rajta, de kellett volna egy komolyabb felszerelés. Ezért egy pont után megállt a fejlődés, és abba is hagytam egy kis időre. Később rájöttem, hogy ezt lehet fent a magasban is csinálni, ami sokkal izgalmasabb. Egyébként ennek a sportnak van egy szövetsége, a highline.hu-n lehet utánanézni, ha valakit komolyabban érdekel.

A tánc világából jössz, ráadásul a klasszikus balett világából, ahol tudtommal nagyon szigorú előírások vannak a testi épséget illetően. Soha nem féltél, hogy összetöröd magad?

Azt bizonyos helyeken a szerződésbe is beleírják, hogy veszélyes sportot nem lehet végezni, de ez amúgy nem veszélyes. Sokkal rosszabb lenne, ha a parkban csinálnám, mert ott megütöm magam. A levegőben van egy kötél, ami megtart, ha leesel. Rosszabb, ha valami koppan a földön. Ettől függetlenül óriási kihívás, hogy az agyammal elhitessem, nem eshet bajom, annak ellenére, hogy nincs semmi, amibe kapaszkodhatnék. A félelem vonz benne.

Mivel erősen tériszonyom van, valószínűleg sosem tudom meg, milyen odafent, de azért érdekel, hogy te mit érzel olyankor, amikor a magasban egyensúlyozol?

Szerintem itt egy meditatív állapotra kell törekedni. A parkban bármeddig elsétálgatok a kötélen, de a magasban 12-13 lépés a rekordom, annyira félek. A mentális oldalát kell átkattintanom. Olyan, mint a lovaglás. Azt mondják, ha nyugodt vagy, a ló is nyugodt. Ez a kötélre is igaz. Ha leküzdöd a félelmedet, a kötél sem fog remegni alattad. Fejben dől el. Technikailag, főként a klasszikus baletthez viszonyítva, nem egy nagy ördöngösség. Mentálisan viszont annál inkább. El kell döntenem, hogy fel fogok állni és akkor sincs semmi, ha leesek. Keveházi Gábor (táncos, koreográfus – a szerk.) mondta egyszer, hogy nem az a jó táncos, aki nem hibázik, hanem aki jól korrigál. A színpadon sokat segített ez a sport, hogy fejben eldöntsem, sikerül megcsinálnom az adott technikai kihívásokat. A balett amúgy is olyan, mint az élsport, és a sportban nagy szerepe van a kognitív terápiának. A táncban ez a nézet még nem igazán terjedt el sajnos.

*Cserháti Gergely / Fotó: Bobál Katalin*

A másik, amire felkaptam a fejemet veled kapcsolatban, a mínusz fokokban fürdés. Ez sokaknál már hagyomány, nálam is szerepel a bakancslistán, és talán jövőre én is megmártózom Wim Hof tiszteletére. Nálad ez hogyan jött?

Lassan három éve minden reggelemet ezzel kezdem. Elárulom, soha nem úgy kelek fel, hogy kívánom a jéghideg zuhanyt, de ebben már benne van az is, hogy meg kell küzdenem magammal. Ennek van egy metódusa, egy légzéstechnika, és valahol minden ilyen technika egy meditatív állapotot segít elérni. Wim Hof mondta, hogy miközben jégfürdőt vesz, soha nem gondolkodik. A jéghideg vízben fürdés segít kiüríteni az agyadból a káoszt, a jelen pillanatba kerülsz. Dopamint, endorfint szabadít fel, lecsendesíti a gondolataidat.

Most két egészen extrém dologról beszéltünk, de azért picit mesélj a táncról is. Apukád, Cserháti Miklós balett-táncos, édesanyád, Kökényessy Ági színésznő. A szereplés vagy a mozgás vonzott jobban a táncban?

Tízéves koromig jégkorongoztam, aztán egyik reggel felkeltem és azt mondtam: táncos szeretnék lenni. Édesapám egyébként már a születésem előtt abbahagyta a táncot, így addig nem is nagyon láttam balettelőadást. Amikor előálltam ezzel az ötlettel, a szüleim inkább lebeszélni próbáltak, de ha egyszer én valamit a fejembe veszek, akkor attól elég nehéz eltántorítani. Így amikor látták, hogy komolyan gondolom, onnantól ők lettek a legnagyobb támogatóim, és ez így van a mai napig. Ezért hálás vagyok nekik.

Miért pont balett?

Hogy miért a balett? Ezt én sem tudom. Nagyon szerettem mozogni. Húszéves koromig különböző skilleket tanultam, sok mindent kipróbáltam, jártam akrobatikára is. A balett pedig nagyon magas testtudatot ad, talán az egyik legmagasabbat a világon. Ezáltal sokkal könnyebb volt megtanulni más dolgokat is. De utána megszerettem a szereplést is, jó érzés a színpadon állni. Most már jobban izgat a tánc kreatív része, pár éve koreográfiákat is készítek. Vannak vízióim, csak kell hozzá anyagi keret, és gondolkodom a rendezésen is. Jó lenne támogatókat találni a jövőben, akiknek a segítségével megvalósíthatom a terveimet, más alkotókkal együtt.

Egy korábbi interjúdban olvastam, hogy foglalkoztat a spiritualitás. Ez férfiaknál nagyon ritka.

A spiritualitás mindenkiben ott van, az érzelmeid, a gondolataid mind azok. Szerencsés vagyok, mert olyan emberekkel hozott össze az élet, akik nagy tudással rendelkeznek ezen a téren. Bármi kérdésem van az élet nagy dolgairól, jó szívvel fordulhatok hozzájuk. Az ő tudásuk inspirált. Elkezdett engem is egyre jobban érdekelni, és most már mindennap foglalkozom vele. A reggeli hideg fürdő után naponta 45 percet meditálok. Korábban is kaptam hasznos mondatokat, amiket meghallottam ugyan, mégsem integráltam őket az életembe. El kellett telnie egy kis időnek, amíg bizonyos dolgok megértek bennem. Minden a maga idejében történik, úgy, ahogy annak történnie kell.

Cserháti Gergelyt többek között a FrenÁk Társulat előadásaiban láthatja a nagyközönség.

(Borítókép: Bobál Katalin)