A közösség megtartó ereje – Bodó Viktor: A csoport

Szex, videójáték, alkohol, fájdalomcsillapító, munka, szerelem és még sorolhatnám. Lényegében mindenre, ami körbevesz minket, rá tudunk függeni. A „mire?” pont emiatt nem is annyira érdekes kérdés, a „hogyan jövök ki belőle?” már annál inkább. Bodó Viktor rendező alkotótársaival és tizenhárom tehetséges színésszel a terápiás csoportülések intim közegét, és az ott elhangzott élettörténeteket dolgozták fel a színház nyelvén. A csoport igaz történetek alapján készült, a függők legbelső félelmeit, fejlődésük és visszaeséseik epizódjait tárja elénk.

Tiszta lappal

Ahogy olvasom A csoport szinopszisát, az ugrik be, hogy az utóbbi években számos helyről hallom: megnőtt a mentális betegek száma, egyre több tinédzser küzd valamilyen függőséggel. A legszomorúbb, hogy csak egy csekély százalékuk jut segítséghez, a többi, nos, a többi vagy túléli vagy nem. Bodó Viktor és alkotótársai egy olyan közeget igyekeztek megteremteni a Hatszín Teátrum előadótermében, ahol mi, a nézők is kicsit úgy érezhettük, mintha egy csoportterápián vennénk részt. Miután megtelt a nézőtér, az üres színpadon megjelenik Stork Natasa, azaz Szuki. A színpadot söprögeti, közben szól, hogy halkítsuk le a mobilunkat. Szukival együtt tizenkét ember érkezik a csoportterápiára.

*Stork Natasa, Biró Kristóf és Zsótér Sándor / Fotó: Juhász Éva*

A tér semleges, fekete háttér, fekete székek, amiből a résztvevők szép lassan egy kört raknak ki. Hamar kiderül, ki jár először az ülésen, és kik a visszajárók. Végül megérkezik az ülésvezető, akit Zsótér Sándor mindvégig annyira hitelesen alakít, hogy egy ponton túl a könnycsatornám is megadja magát. Minden érkező tiszta lappal indul, nincs helye megbélyegzésnek, a cél, hogy a függők eljussanak A-ból B-be. Ahol B egy olyan állapot, amiben nem a függőség határozza meg a mindennapokat. Miután mindenki elfoglalja a helyét, a résztvevők bemutatkoznak. Ahogy haladnak balról jobbra, nagyon nehéz elvonatkoztatnom attól a ténytől, hogy a történetek mögött hús-vér emberek vannak, akiknek egy-egy kiváló színész ad hangot. Még úgy is, hogy tudom, a traumatizált életek fikcióval keverednek.

*Szécsi Bence és Gál Réka Ágota / Fotó: Juhász Éva*

Az addikció nagyon gyenge szeretetpótlék¹

A kötelező bemutatkozó kör után tizenkét élettörténetet hallgatunk meg. A függőségek számos típusa kerül elő, társ-, szex-, gyógyszerfüggőség, alkoholizmus, drog. A szereplők kendőzetlenül fedik fel hogyan jutottak el odáig, hogy az addikció irányítja életük szinte minden pillanatát. Lassan kirajzolódnak az összefüggések, és kicsit olyan, mintha mindig is ismertem volna ezeket az embereket. Mindenki másból „dolgozik” a csoportban, de a gyermekkori bántalmazások, az elhanyagolás, a magány mindegyiküket ugyanabba az önpusztító életmódba sodorta. A szeretethiányt, a belső ürességet valamivel muszáj kitölteni, még akkor is, ha ez az életükbe kerülhet.

Bodó az egy helyben üléseket dinamikus jelenetekkel váltogatta, amikben megjelentek a szereplők élményeinek és ezek belső megélésének kivetülései is. Ez jóleső ritmust adott a darabnak, amit a fiatal színészek jelenléte még inkább fokozott. Gál Réka Ágota kapta talán az egyik legnehezebb jelenetet, amiben korát meghazudtolva elképesztő alakítást nyújtott. Ugyanígy Biró Kristóf, Ujvári Bors, Kádár Kinga, Pigler Emília és Molnár András egyetemi hallgatók is üde frissességet vittek a színdarabba. De a tapasztalt színészek – Egyed Bea, Kerekes Vica, Stork Natasa, Terhes Sándor, Kerekes József, illetve Zsótér Sándor sem okozott csalódást. A szép színészi alakítások mellett, a darab fő erősségét egyértelműen a személyes történetek és a kiválóan megírt dramaturgia (Bíró Bence) adja.

*Bodó Viktor: A csoport / Fotó: Juhász Éva*

Ha jó a vége

Néhány ülésen túl a csoport összetétele megváltozik. Vannak, akik már nem jönnek, mások egészen új színben tűnnek fel. Valaki arcán feltűnik a mosoly is, valaki tekintetében a kétségbeesés helyett a megnyugvás. Azok, akik maradtak, még mesélnek. Elmesélik, hogy a függőség leküzdésében éppen hol tartanak, mik a terveik, milyen célokat tűztek ki. Óriási utat jártak be, mire eljutottak az elhatározástól a tényleges változásig.

Hihetetlenül rövidnek tűnt a szünet nélküli két óra, Bodó nem hagyott üresjáratokat. A darabnak ez a folyamatos lüktetése nagyon jól párhuzamba állítható a való élettel, ami még sebesebben telik, ha valaki állandóan valamilyen ingert keres. Szerencsére, ha támogatókra talál, egy csoportnak csodálatos megtartó ereje van. Egy teljesen új perspektívából tud ránézni a fájdalmára, ami talán az egyik legjobb dolog, ami egy függővel történhet.

ALKOTÓK

szereplők: Egyed Bea, Kádár Kinga, Kerekes József, Kerekes Vica, Stork Natasa, Szécsi Bence, Terhes Sándor, Ujvári Bors, Zsótér Sándor, Biró Kristóf eh., Gál Réka Ágota eh., Molnár András eh., Pigler Emília Zita eh.

dramaturg: Bíró Bence
jelmez: Remete Kriszta
világítástervező: Markó Zsolt
a rendező munkatársa: Laky Diána
rendező: Bodó Viktor

Jegyek, bővebb információ: 6szín Teátrum

(Borítókép: Juhász Éva)

¹ Máté Gábor (2022): A sóvárgás démona. Open Books.