„Tisztában kell lennünk a saját értékeinkkel” - Barna Zsombor az irigységről

Egyszer egy ismerősöm azt mondta: nincs olyan, hogy valaki jó vagy rossz. Helyzetek vannak, és ahol az ember épp tart a lelki fejlődésben, annak megfelelően dönt. A jó választások mozgatórugóit könnyű megérteni, eggyel nehezebb dolgunk van, ha a tettek mögött valamilyen hiány, fájdalom, frusztráció húzódik meg. Ahhoz, hogy jobban megértsük a másikat, önmagunkat, társunkat, szüleinket, elengedhetetlen, hogy ne csak a felszínt lássuk. Ezen gondolatok mentén kezdtem el foglalkozni a hét főbűn témájával, amelyekről egy-egy színházi darab kapcsán beszélgettem korunk néhány fiatal tehetségével.

Barna Zsombor 2017-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, bábszínész szakirányon. Sokszínű alkotó, játszott sorozatban (Barátok közt), filmben (Ketten Párizs ellen) és állandó tagja a Budapest Bábszínháznak. Idén pedig főszerepet játszott John Osborne Nézz vissza haraggal című kultikus drámájában, melyben az örök lázadó és nyughatatlan Jimmy Portert alakította. Beszélgettünk többek között kapcsolatokról, féltékenységről, a kommunikáció fontosságáról, és nem mellesleg, magáról a szerepről.

Szerinted melyik a legrosszabb a hét főbűn közül?

Talán a kevélység. A többi az ösztönszerű, a kevélységben van egy számítás. Azon az ember tud változtatni. Egy picit felvett dolog.

Az irigységet kaptad. Neked mit jelent ez a szó?

Káröröm. Ami nekem nincs meg, de akarom a másiktól. Ez lehet valami tárgyi dolog vagy egy tulajdonság, adottság. Ez egy olyan bűn, ami mindannyiunkban megvan és időről időre beleesünk. Nincs olyan ember, aki időnként ne lenne irigy.

Barna Zsombor és Tzafetás Benjámin / Fotó: NIRD Photography

Jimmy, akit megformálsz, az egész világra dühös, bár kicsit utána olvasva, szerintem sokkal inkább féltékeny, ami dühben nyilvánul meg. Neked volt olyan időszak az életedben, hogy azt érezted, az egész világ ellened fordult?

Abszolút. Voltak olyan időszakok a Színművészetin, amikor a feladatok mennyisége és nehézsége sok volt, és a magánéletem is darabjaira hullott. Volt egy ötéves kapcsolatom és az egyetem utolsó évében mentünk szét. A kapcsolatom és az egyetem összeforrt, és akkoriban egzisztenciálisan is szorongtam. Tizennyolc éves korom óta önfenntartó vagyok. Az egyetemen a tartalékomat éltem fel. Azért jelentkeztem az egyetemre, mert kerestem a kihívást. Többre, másra vágytam. Akkor volt olyan, hogy azt éreztem, sok.

Eléggé összetett szerep. Mi foglalkoztatott benne?

Alapvetően távol áll tőlem ez a fajta indulatosság, érzékenység. Persze megvan bennem, csak elnyomom, nem ez dominál. Sok potenciál van ebben a fiúban. Intelligens, értelmes, de az érzelmi intelligenciája nagyon alacsony. A szeretetnyelve nem létezik. Erre persze kapunk megoldásokat az előadásban. Adott egy okos srác, aki lelkileg nagyon sérült, ezt a kettősséget szerettük volna kidomborítani. Többször utalunk arra az előadásban, hogy irigyli a többiek érzékenységét. Azt a fajta érzékenységet, amivel Cliff, a legjobb barátja meg tudja szólítani Alisont, Jimmy feleségét. Képtelen kimutatni a szeretetét. Sok mindennek ez a motorja a darabban.

Barna Zsombor / Fotó: NIRD Photography

Mindenki a maga módján értelmezi a drámát. Számodra mi a legfontosabb üzenete?

Meg kell tanulni kommunikálni. Nagyon sok kapcsolat megy tönkre, aminek amúgy nem kellene. Csak az emberek nem tudnak jól kommunikálni. Sokszor a legegyszerűbb dolgok a legnehezebbek.

Ez a fiatal srác megrekedt egy ponton, ráadásul a felesége családja is gazdag, és tehetetlenségében folyamatosan dühöng. Picit olyan, mintha a múltja miatt félne megtapasztalni a valódi érzelmeket. Veled is történt már hasonló? Hogy azon kaptad magad, valamit kompenzálsz?

Igen, főleg, amikor nem voltam rendben önmagammal. Az ember a 20-as éveiben keresi önmagát. A Színművészeti vége felé a munkába menekültem, ami adta magát. De leginkább visszavonultam. Minden osztályban vannak dominanciaharcok. Soha nem voltam vezető típus, de közben vágytam arra, hogy megmutassam magam. Az első két év volt a legnehezebb. Harmadévtől kezdtem rátalálni a saját hangomra, önazonosabb lettem.

Osváth Judit és Barna Zsombor / Fotó: NIRD Photography

Az irigységnek van egy torzult mechanizmusa: amikor nem azért irigylünk valakit, mert szükségünk van arra, ami az övé, hanem mert egyszerűen rendelkezik azzal a valamivel. Te miben látod Jimmy szenvedését?

Kicsit irigy arra, hogy Alison egy burokban nevelkedett, jó családi körülmények között. Neki viszont anyagi és lelki támogatásból is kevés jutott. A társadalmi különbségek ma már elmosódtak, ezért ennek ma már nincs olyan óriási relevanciája, de jönnek emberek jobb és rosszabb családokból. Alapvetően Jimmy emiatt szenved.

A darab végén feloldást nyer abban, hogy Alison is megtapasztalja a fájdalmat. Ha kapcsolati szempontból nézem a jelenetet, ez inkább önzőség, ha viszont Jimmy szempontjait nézzük, akkor azt látjuk, hogy végre Alison is megérti az ő szenvedését.

Mindketten szőnyeg alá söprik a problémáikat. Jimmy hiába hangoztatja, miken ment keresztül gyerekkorában, közben a mélyebb dolgokba nem mer belemenni. És az utolsó jelenet az a pillanat, amikor mindketten összeomlanak. A ráismerés miatt. Jimmy rádöbben, mit tett ezzel a nővel, Alison pedig rájön, mit érez a fiú a valójában.

Pájer Alma Virág és Barna Zsombor / Fotó: NIRD Photography

Osborne drámájának főhőse folyamatosan viszonyításban él. Egy színésznél szerintem ez talán jobban jelen van, mint más szakmák esetében és erre még két lapáttal rátesz a közösségi média is. Rád mennyire igaz, hogy másokhoz méred a szakmai teljesítményed?

Lehetnék szent, de nyilván bennem van. Egyrészt jólesik, hogy van osztálytársam, aki Junior Prima díjas lett, de azért ott van az is, hogy miért nem én. De ezt lehet jól kezelni.

Szerinted mi szükséges ahhoz, hogy egészségesen kezeljük?

Felül kell emelkedni a saját kicsinyességünkön. Bizonyos szinten az irigység építő jellegű. Ha van egy versenyhelyzet, az ösztönöz, hajt. Az viszont már nem jó, ha elvakítja az embert. Ezzel csak saját magát hergeli. Tisztában kell lennünk a saját értékeinkkel. Az önazonosság a legjobb védelem, hogy a féltékenység ne menjen el negatív irányba.

(Borítókép: Puska Judit)

A járvány miatt, ahogy sok más színházi darab esetében, a Nézz vissza haraggal előadásait is el kell halasztani jövő évre. Érdemes követni, mikor lesz látható legközelebb: jegyinfó, érdekességek.