Apa, férj, feleség, barát, kolléga és még lehetne sorolni, számos szerepet felveszünk életünk során. Némelyikben megtaláljuk önmagunkat, némelyikből sose tudunk kilépni. Szivák-Tóth Viktor Fényeskedjék neki című darabja egy olyan témát feszeget, ami hiába szövi át a mindennapjainkat, sokszor mélyen hallgatunk róla.

Még meghalni sem tudott rendesen

Hétköznap este van, már csípős a levegő. A Műszaki Egyetem folyosói kiürültek, felfelé menetelve a nagy kőlépcsőn egyre erősödik a Szkéné Színház előtt összegyűlt nézők morajlása. A fények is erősebbek, a kissé ridegnek tűnő kőfalakat pedig átveszi az izgatott várakozás hangulata. Szivák-Tóth Viktor Fényeskedjék neki! című drámája nemrég debütált öt kiváló színésszel, és egy igencsak izgalmasnak ígérkező témával. Az ajtók lassan nyílnak, még egy gyors utolsó korty, a kupak valahol az első sorban landol. Legalább a 1,5 órás, szünet nélküli darabot kellően hidratált állapotban ülöm végig.

A színpadon egy fiú arca látszik mobilja fényében. Indulatosan beszél, monológjából egy családi dráma rajzolódik ki, amiben neki a gyerek szerepe jutott. Temetés után vagyunk. Ádám (Márfi Márk) az a típusú fiatal, aki már korán megtanulta mikor, hogyan kell viselkednie a túlélésért, a legszomorúbb, hogy ezt az álarcot családja körében is hordania kellett. Talán ezért sem hatotta meg, hogy az apja eltávozott, aki még halála után is feladatokat ró „szeretteire”. A halotti torra összegyűlik fia, özvegye és munkatársai. Márfi erőteljes kezdését a jobb időket megélt ajtón belépő Ervin (Formanek Csaba) szakítja meg, aki apja munkatársa, egyben jó barátja volt. Formanek és Márfi humorral tűzdelt párbeszéde némileg oldja az erősen meggyötört látványvilágot, amelyet Szivák-Tóth megálmodott Valczer Péter díszlettervező segítségével, és amely a dráma állandó helyszínéül szolgál.

Elnyomók és elnyomottak

A férfi és a fiatal fiú eszmecseréjét a hirtelen berobbanó Myrtill (Török-Illyés Orsolya), Ervin felesége szakítja meg. Kettőjük játékán az elnyomó párkapcsolatok mintapéldáját láthatjuk, miközben Ádám anyja keresésére indul. Török-Illyés profin hozza a néhol bájos és megértő, néhol erőszakos és számító ügyvédfeleséget. Az események gyorsan pörögnek, az ötletesen megírt szöveg és a színészek közötti összhang nem nagyon engedik lankadni a néző figyelmét. A múlt eseményei szép lassan kirajzolódnak, benne korunk kiszolgáltatott figuráival, akikkel mi is nap mint nap találkozunk. Mint például Zsolt (Szikszai Rémusz), az aranyórát viselő, rózsaszín inges modernkori jampi, aki Zoltán másik munkatársaként és „barátjaként” szintén nem akar kimaradni az osztásból. Szikszai az a típusú színész, akinek bizonyos szerepek nagyon jól állnak, és azt hiszem, Zsolt karaktere is ebbe a kategóriába tartozik.

Az eddig csak szóban elhangzott özvegy, Mara (Enyedi Éva) végre megjelenik Ádámmal a nyomában, drámai bevonulását talpig fekete öltözéke tetézi. Ennél a pontnál meg kell jegyeznem Zubor Kata jelmeztervező nevét, aki kiváló érzékkel öltöztette fel a szereplőket. Talán nem szándékosan, de Ádám letisztult, egyszerű viselete, és a másik négy szereplő kissé harsány öltözéke erősítették az általuk képviselt valós és hamis világ kontrasztját. Ez az ellentét Mara és Ádám kettősén még inkább megmutatkozott. Anya és fia már nem ugyanazt a nyelvet beszélik, ha másképp lett volna, talán az életükbe kerül. Enyedi hatalmas amplitúdókat mozgat meg a kissé ideggyenge Mara szerepében, ügyesen kerülve a túljátszást.

Végjáték

Az apa utolsó kívánságát teljesítve, az öt szereplő végre megismeri, ki is a valódi ember az anyja, férje, felesége, barátja, munkatársa mögött, kérdés, hogy egy korrupt világban, a magukból kifordult emberek képesek-e kapcsolódni egymás fájdalmán keresztül? Vagy a hatalmi játszmák és a pénz mindent felülírnak? Hiába a humor és az irónia, a rendező erős tükröt tart elénk, mi több, még gondolkodásra is késztet, ami igazi érték a mai, több szinten felhígult világunkban.

Szivák-Tóth karaktereinek legbelső félelmeit és mozgatórugóit ügyes dinamikával és kiváló, jambikus sorokban írt szöveggel vezeti el a végjátékig. Jó volt nézni ennek az öt színésznek az összjátékát. Az utolsó jelenetkehez közeledve, túl egy ütős csattanón, Ádám bekapcsolja a zenét, ha már egyszer boldog végbúcsút akart az apja. A Police Every breath you take című számára szép lassan visszatérünk a valóságunkba, ami nem sokban különbözik a színdarab világától.

A Fényeskedjék neki az Örkény István drámaírói pályázat ösztöndíjat nyert darabja. Azért történnek még jó dolgok a világban.

Jegyek, bővebb információ: itt.

(Borítókép: Slezák Zszuzsa)