Szégyen és düh: romboló fiatalság – kritika a Szépek és átkozottak című darabról

Nem én vagyok F. Scott Fitzgerald legnagyobb rajongója, és valószínű, hogy az Ódry Színpadon bemutatott Szépek és átkozottak bemutatója után sem leszek az. Azonban továbbra is lenyűgöz az a sok tehetség, akiknek évről évre láthatom a munkáját a Színművészeti Egyetemen. Most sem volt ez másképp.

Kiégett húszévesek

New Yorkban vagyunk, valamikor az 1920-as években. De akár napjainkban is játszódhatna a történet, nem a körülmények számítanak. Scott Fitzgerald Szépek és átkozottak című regényének hősei olyanok, akár a mai fiatalok: szabadságot akarnak, elismerést a semmiért. Az első öt percben Lengyel Benjámin Richardként beszél a közönségnek, mit is csinál egy író, ha regényt ír. Ódája az írói létről néhol bánatos, néhol humoros, de mindenekelőtt meggyőző. Jó kezdés. Miután végzett, megvilágításba kerül a háttérben álló két alak.

Richard barátai, Anthony Patch (Rohonyi Barnabás) és Maury (Kövesi Zsombor) felszínesen vállon veregetik Richardot elismeréséért, miközben filozófiai diskurzust folytatnak a húszévesek problémáiról. Patch határozottan elutasítja a felnőttek unalmas világát. Művészi álmokat dédelget, amibe belefér az ingyen élet, a felelősség teljes elutasítása és a „majd valahogy lesz” életérzés. Ebből a határozott elképzelésből indul el Anthony valami felé, aminek semmi köze a szabadsághoz.

Összetört pezsgőspoharak

Fitzgerald történetének pazar világát, melyben a pénz és a nagyszabású partik – lehetőleg minél több -, kiemelt helyet kapnak, Pajor Patrícia és Herman Anett jelmeztervezők csillogó, felemás ruhákkal igyekeztek hangsúlyozni. Ezek a 15. századi mi-parti ruhákra emlékeztettek, melyeket főként a gazdagok viseltek a királyi udvarokban. Jelen esetben természetesen a ma ízléséhez alakították őket a tervezők. Elképesztően ötletes megoldás, mely kiválóan ellensúlyozta a drótrácsos, seszínű paravánokat és a guruló emelvényt, melyek a berendezést alkották.

Mielőtt fergeteges táncparti kerekedett volna a színpadon, Anthony összetörte barátnője (Ténai Petra) szívét, és nagy nehezen letett párizsi kiruccanásáról, melyet nagybátyja (Vajdai Vilmos) finanszírozott volna, ha elment volna az esze. Helyette megpróbálta rávenni unokaöccsét, hogy esetleg nőjön fel, mindezt egy fehér egyberészes pizsamában, plüss köntösben, amit jól hallhatóan, nem csak én találtam viccesnek. Rohonyi alakítását a könnyedség jellemezte, jó választás volt Anthony álmodozó, lázadó szerepére. A koreográfiai elemeket profi módon oldotta meg. Partnere, a Gloriát alakító Hermányi Mariann arisztokratikus szépségű arcával és kecses alakjával jól kiegészítette Rohonyit. Kettőjük násztánca közben csupán attól féltem, hogy az összetört, műanyag pezsgőspoharak esetleg megsértik Hermányit, aki eközben mindvégig mezítláb táncolt.

Sose növünk fel

Esküvő, ingyen lakás, édes semmittevés. A céltalanság átka azonban hamar utoléri Anthonyt és Gloriát, aminek kiindulópontja a fiú hálátlansága nagybátyja felé. Vajdai alakítására se rosszat, se jót nem tudok mondani. Idősebb és tapasztaltabb színész lévén talán picivel magabiztosabban mozgott a színpadon, mint egyetemista kollégái. Vajdai mellett a filmproducert alakító Kádas József sem mostanában végzett a Színművészetin. Játéka kissé egysíkú volt, igaz, csak kevés jelenet erejéig „szórakoztatta” Gloriát.

A partijelenetekben brillírozó Gyulai-Zékány István azonban tökéletesen kihasználta azt a rövid időt, amikor a pincér szerepében megszólalt. A humoros jeleneteknél kulcsfontosságú, hogy a nézők nevetnek-e majd vagy sem. Szerencsére Gyulai-Zékány jól teljesített, ezért mondatai után egy emberként kacagott a nézőtér. Ugyanez elmondható Lengyel Benjámin alakításáról, akiről valahogy elhittem, hogy bármit el tud játszani. Azt pedig külön kiemelném, hogy az ő mondatait lehetett a legtisztábban hallani, szép alakítás.

Céltalan hajósnak nem kedvez a szél

Fitzgerald hősei lelkileg megrekednek egy ponton, tévelyegnek, nem tudják, mit is akarnak csinálni az életben. Túl sok a választási lehetőség, amitől elbizonytalanodnak. Ezt a belső bizonytalanságot ültette át a tánc nyelvére Hojsza Henrietta, a darab koreográfusa, egyben szereplője. Alakításaiban (Maury barátnője, titkárnő) kevésbé nyújtott maradandót, mint megkoreografált táncjeleneteivel. Rohonyi szólótánca, ahogyan megjelenti Patch züllését, tökéletesen összhangban van az elektronikus szvinget felváltó, egyre lüktető, vészjósló zenei betétekkel. Itt megjegyezném Bánki Mihály nevét, aki a darab zeneszerzőjeként kiváló munkát végzett. Ténai Petra, aki második szerepében is szerelmi viszonyba keveredik Anthonyval, remekül hozza a lelkileg kikészült, elhagyott nőt.

Amíg Patch semmibe tartó élete egyre lejjebb és lejjebb csúszott, barátai láthatóan elindultak a felnőtté válás útján. Mint Maury (Kövesi Zsombor), aki szeretne rájönni az élet lényegére, és monológjából kiderül, hogy valamit talán sikerült megértenie belőle. Kövesi jól használta a színpadi teret, hangja erőteljes és meggyőző volt mindvégig. Kár, hogy a Tannert játszó Kenéz Ágostonnál és a Rachelt alakító Gombó Violánál ezt nem éreztem. Bár mindketten magabiztosan mozogtak, szerepeiket is jól hozták, azonban nem minden mondatukat értettem, ami egy nagyobb színházi teremben elengedhetetlen.

Happy End?

A kétrészes darab végéhez közeledve megtörténik a lehetetlen, de nem lövöm le a poént, akik pedig ismerik a regényt, úgyis tudják, miről van szó. Időközben Anthony, amit lehetett, lerombolt maga körül, ha már felépítenie semmit nem sikerült. Szerencse, hogy Gloria ennél előrelátóbb volt. Kettőjük erőteljes tánca, a háttérben koccintó barátaik hűen tükrözik, milyen üzenetet rejt Fitzgerald Szépek és átkozottak című regénye.

Vadász Krisztina rendező és Bódi Zsófia dramaturg igen színvonalas darabot állítottak össze. Ötletesen jelenítették meg azokat a kulcsfontosságú elemeket, melyek a történet vázát adják. Az önzőség, a céltalan álmodozás, valamint az alázat és az alkalmazkodás hiánya szép lassan felőrlik az embert. A Szépek és átkozottak a pezsgőhabos partik csillogó világán keresztül mutatja meg: honnan hova juthat el valaki, ha hiányzik belőle a tenni akarás, életét pedig a vágyai irányítják.

Alkotók:

Szereplők: Rohonyi Barnabás, Hermányi Mariann, Lengyel Benjámin, Kövesi Zsombor, Gombó Viola Lotti, Kenéz Ágoston, Kádas József, Ténai Petra, Vajdai Vilmos, Gyulai-Zékány István, Hojsza Henrietta

Dramaturg: Bódi Zsófia

Díszlettervező: Bognár Eszter

Jelmeztervező: Pajor Patrícia, Herman Anett

Zeneszerző: Bánki Mihály

Koreográfus: Hojsza Henrietta

Rendezőasszisztens: Korsós Noémi

Rendező: Vadász Krisztina

Bővebb információ, jegyvásárlás: Ódry Színpad